(Vízakna, 1913. november 8. – ?) jogász, jogi szakíró, közíró, egyetemi oktató. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban (1930), jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte (1937), itt szerzett doktorátust (1938). Törvényszéki bíró Besztercén, majd a büntetőjog előadótanára a Bolyai Tudományegyetemen (1949–59), közben bíró a kolozsvári törvényszéken, 1957-től a törvényszék alelnöke. Tudományos közleményei a Justiţia Nouă, Legalitatea Populară, Revista Română de Drept hasábjain jelentek meg, népszerűsítő cikkeit a Korunk, Dolgozó Nő, Igazság, Előre közölte. Tanulmányai elsősorban az anyagi büntetőjog köréből valók, ezen belül főleg a huliganizmus és a közvagyon elleni bűncselekmények kérdéseit tárgyalta. Gyakran foglalkozott a bíróságok szervezési kérdéseivel, főként a népi ülnökök és a bíráskodási bizottságok (comisiile de judecată) működésével. Családjogi tanulmányai a házasság intézményének védelméről szóltak, ehhez a témakörhöz kapcsolódnak a fiatalkorúak bűnözését tárgyaló írásai. Foglalkoztatták alkotmányjogi kérdések és a szocialista törvényesség kérdései is. (A szocialista törvényesség sérthetetlensége. Előre, 1967. november 25.; A törvényesség – szocialista demokráciánk létértelme. Igazság, 1968. március 29.).